tini-krimik-fansite

Dan: LUCY! VIGYÉK KI INNEN MOST AZONNAL! EGY HÓNAPJA TARTANAK ITT BENT MINDEN OK NÉLKÜL! MÁR CSAK KÉT HÉT VAN A SULI KEZDETÉIG! EMIATT MARAD EL A VAKÁCIÓM!
Lucy: Túldramatizálod.
Dan: Nem dramatizálom túl. A Christensenben késõbb volt vége a tanévnek, most meg itt a Brookland, ahol hamarabb kezdõdik a tanítás.
Lucy: Tényleg! El is felejtettem, hogy új suliba mész!
Dan: De jó neked, én nem.
Lucy: Pedig tudhattam volna. Nemrég érkezett meg az egyenruhád.
Dan: MI?! Egyenruha is lesz?!
Lucy: Nem mondtam?
Dan: Nem.
Lucy: Akkor most mondom. Hogy van a pasid?
Dan: Ne válts témát. És asszem Alex nem a pasim. Sajnos.
Lucy: SAJNOS?! Dan, kezdesz puhulni. És mi az, hogy „asszem”? Vagy a pasid, vagy nem. Nem hiszem, hogy lenne köztes állapot.
Dan: Hagyj békén!
Lucy: Csókolóztatok már?
Dan: Hagyjál!
Lucy: Te jó ég! Az elsõ csók…
Dan: NEM CSÓKOLT MEG, AZ ISTEN SZERELMÉRE, LÕDD MÁR LE MAGAD!
Lucy: Ez nem volt szép tõled. Fõleg Maitland után. Én csak érdeklõdtem.
Dan: Ha kérhetlek, ne emlékeztess az elsõ sajátkezû emberölésemre.
Lucy: Rendben… Na és az milyen volt?
Dan: LUCY!!!
Lucy: Jól van, jól van, nem kell úgy kiakadni.
Dan: Úgy viselkedsz, mint egy óvodás. Ja, nem. Azok szófogadóak.
Lucy: Ugyan már, Dan! Te beszélsz?
Dan: Én.
Lucy: Ki hisztizett pár hónapja?
Dan: Ez övön aluli ütés volt.
Lucy: Lábadozz csak, és olvasd a kötelezõket!
Dan: Kerüljek ki innen, esküszöm, megfojtalak.
Lucy: Álmodban, hercegnõ! (És fegyverrõl puszta kézre? Fejlõdsz visszafele!)
Dan: Ott minden egyes alkalommal! (Mit szeretnél? Pokolgépet házhozszállítással?)

Mint késõbb kiderült, a bomba hatástalanítását Alex elég extrém módon oldotta meg: a levegõbe röptette az egész kócerájt. Kár, hogy nem voltam magamnál, szép lett volna látni.
A magyarázat egészen egyszerû: a bombákat ebbõl az épületbõl irányították. Tehát csak meg kellett semmisíteni a fent említett emberi kéz alkotta gyár-szerû izét, és tádám! Veszély elhárítva. Erre mondják, hogy egyszerû, mégis nagyszerû.
Hogy az MI6 hogy magyarázta meg illetve ki a robbanást, az most mindegy. Legyen elég annyi, hogy mire a tûzoltók kiértek, addigra a lángok nagy része elhalt, mivel a beomló tetõszerkezet maga alá temetett mindent (majdnem minket is), elzárva ezzel az oxigént a tûztõl, vagy mi. Tudjátok, mikor a tábortûz összeroskad.
Mire pedig a rendõrség kiért, addigra eltûntek a nyomok: hulla, berendezés – és persze mi.
Ja, meg Jaszen is. Alex azt mondta, a hatodik golyó a karját találta el a bérgyilkosnak. Pech.
Hát még az, hogy még mindig nem tudom, hol van Lucia Rose! Pedig már majdnem megvolt!
Nem baj, van még nap. Egyszer úgyis elkaplak, és kiszedek belõled mindent!

– Anne nõvér, már meggyógyultam!
– Dehogy gyógyultál, rengeteg vért vesztettél, ráadásul a karodat is mûteni kellett!
– Hülyeség, az csak egy rutinmûtét és pár karcolás!
– Pár karcolás?! – hüledezett kedvenc nõvérkém. – Ha az iskola miatt aggódsz, a tanévnyitón már ott lehetsz.
– Pont emiatt félek.
– Ugyan már, Dan! Az iskola jó dolog! Ráadásul most leszel nyolcadikos! A legjobb év szerintem. Én akkor lettem elõször szerelmes.
Anne nõvér ilyen volt. Mondjuk nem kis munkámba tellett leszoktatni a Danielrõl, de végül sikerült. És most itt csacsog, hogy õ mikor volt szerelmes, és hogy Alex mennyire illik hozzám… jaj istenem. Ha ez így folytatódik, a végén végérvényesen belezúgok abba a srácba. Még kitartok, de a körülöttem lévõk mind meg akarnak törni… mi lesz itt…
– Mellesleg ki akarna rád lõni? – gondolkozott hangosan a nõvérke. – Áh, hagyjuk, én nem faggathatlak, te meg nem mondhatod el. Pedig olyan kedves lány vagy.
– Kösz. – Õ se látott még a suliban/utcán/éjszaka/bevetésen. De nem, nem tehetem meg, hogy én világosítsam fel a tévedésérõl.
– Ó, igazán nincs mit.
Anne nõvér kiment, én meg egyedül maradtam. Persze pár hete még volt szobatársam, de hál’ istennek már felgyógyult. Persze ezt csak és kizárólag önös érdekbõl kívántam neki. Ha még egy hétig maradt volna, vagy én megyek, vagy õ, de utóbbi esetben valószínûleg a hullaház lett volna a cél.
Elméletileg én mostanában többször voltam egyedül, mint az egészséges lett volna. Alex és Lucy néha meglátogattak – természetesen soha nem egyszerre. Mindketten tudtak a másikról, de arra nem vették a fáradtságot, hogy egyszerre jöjjenek.
Tulajdonképpen jobb is így. Lu a végén még letámadná szegény srácot, hogy lefeküdtünk-e. Figyelembe se véve, hogy még csak pár hónapja múltam tizennégy és nem vagyok egy kurva.

Magányos óráimban azon filóztam, hogy mi a fenének hagy hidegen egy gyilkosság, amiben enyhén fogalmazva is aktív résztvevõ voltam. Csúnya dolog megölni egy embert – ennyi jutott el össz-vissz a lelkiismeretemig. De Maitland is meg akart engem ölni, szóval bizonyos értelemben visszakapta, amit adott, szóval megbûnhõdött, szóval… Ááá, hagyjuk az egészet. A pszichológia nem az erõsségem.

Alex minden nap meglátogatott. Tulajdonképpen sokat segített: vele együtt sikerült meggyõznöm Mrs. Jonest, hogy nem sérültem meg túlzottan lelkileg, és nincs szükségem pszichológusra. Ami aggasztó, hogy az a nõ gyanakodik rám valamiért.

Dan: Hello Nina! Milyen Görögország?
Nina: Király. Kár, hogy nem tudsz jönni… miért is?
Dan: Egy-két apró sérülés közbejött a tetõpontnál.
Nina: Aha. APRÓ sérüléseid miatt kerültél jó pár hétre kórházba.
Dan: Pontosan. Szóval, milyen Görögország?
Nina: Fantasztikus! És képzeld, van itt egy pasi, olyan helyes és aranyos, bár alig beszél angolul, de azért elég jól megértjük egymást.
Dan: Gondoltam. Te melyikkel nem tudod megértetni magad?
Nina: Hát… Várjunk csak, ne akard a Sydney-s incidens után bemesélni nekem, hogy nem jártál még Görögben.
Dan: Voltam ott egy kis ideig „kisebb küldetés” címen. De semmi komolyabb.
Nina: Aha. És összejöttetek már Alexszel?
Dan: Mi?
Nina: Igen, ti!
Dan: Mármint, micsoda? Szépen kérlek, ne kezd te is!
Nina: Á, szóval más is észrevette már.
Dan: Éppen elég nekem Lucy és Anne nõvér.
Nina: Nõvér? Ezek szerint még mindig a kórházban vagy.
Dan: Ja.
Nina: Hoppá, mennem kell, késõbb még írok.
Dan: Ok. Szia!
Nina: Csaó!
Dan: Nem Olaszországban vagy, tökkelütött!

A Ninával folytatott e-mailezések mindig megnyugtatnak. Talán mert olyan felszínesek, és nem firtatja, hogy jövõ héten hová megyek, és most õt idézem, rosszfiúkat hajkurászni, és élvezni a helyzet adta ingyen szabadságot, valamint azt, hogy tulajdonképpen következmények nélkül lóghatok a suliból.
Legalább õ kitart mellettem.
Ja, és a leglényegesebb: még nem volt vége az e-mail-áradatnak.
Jött még egy utolsó.
A feladó címét nem írta ki. Bár ha meglett volna adva, hát… Jaszen törölte szerintem már rég.

Címzett: Daniel Bennett – danbennett@freemail.com
L.R. követekezõ megbízatása miatt Walesbe utazik november környékén.

Aláírás nem volt. Mindegy.
Sikerült! Megvagy, Lucia Rose!
Már csak el kell jutnom oda. És meg kell találjalak. (Jaszen, pontosabban is megadhattad volna a címet!)
De miért aggódom? Lehetne rosszabb is. Kiindulási pont már van. Addig viszont…
– Anne nõvér, haza AKAROK menni!!!

(Folytatás: Az Amanda-projekt

Köszönök minden véleményt, amit a történet az elsõ fejezet feltöltése óta kapott! Nagyon sokat segített minden kritika, hogy képes legyek befejezni, és ne unjam meg a közepén az írást. ^^
Õszintén szólva, így utólag visszaolvasva az egész történetet, a sztori közel sem tökéletes, és itt nem csak a fogalmazásra gondolok… Mindegy. A folytatást, amint lehet, elkezdem. És még egyszer köszi a sok véleményt!)

15. fejezet - Mert lábadozni jó